Júlia vagyok és válok. Húsz évet éltünk együtt, és biztosak voltunk benne, hogy együtt éljük le az egész életünket. Elmúltak a nagy érzelmek, a kapcsolatunk barátsággá szelídült. Kísérletező pár voltunk, és azt hittük, mindent elviselünk egymástól. Azt akartuk, hogy felpezsdüljön a szerelmünk, ezért megengedtük magunknak a külső kapcsolatot. Ide jutottunk.
Részletekért tovább...
Erika vagyok és válunk. Mindig sírok, most se tudok rendesen beszélni. Meghaltak a gyerekeink nyolc éve. Ikrek voltak, kislányok. Belefulladtak a tengerbe. Túléltük, összekapaszkodtunk, azt hittem, ez a tragédia örökre összetart bennünket. Visszatért az életbe vetett bizalmunk, mertünk még gyerekeket vállalni. Kezdtük megengedni magunknak az örömöt. És most elhagyott…
Emma vagyok és válok. Sikeres voltam, energikus, magabiztos, amikor férjhez mentem. Két gyerekünk született, otthon maradtam. Feladtam az állásomat, majd lassan-lassan önmagamat is, árnyéka lettem az egykori ragyogó nőnek. Mindenem volt a család, mindent elkövettem, hogy béke legyen, alkalmazkodtam a végtelenségig. Aztán rájöttem, hogy megcsal. Megígérte, hogy abbahagyja, de folytatta. De nem a nőkről szól a történet, ők jöttek, mentek János életében, sokkal inkább arról, hogy a segítségükkel megismertem, milyen ember valójában a férjem, és én magam hogyan járulok hozzá, hogy fenntartsunk egy áldatlan állapotot. Beadtam a válókeresetet. Már semmire sem vágyom jobban, mint hogy külön éljek…
Károly vagyok, és válok. Az ilyesmi mindig csak mással történik meg. Elhagynak férfiakat, és elszakítják a gyerekeket is tőlük, tudom, de az én feleségem soha nem szerethet bele másba, és soha nem tenné meg, hogy akadályozza a kapcsolattartást a gyerekekkel. Nem én vagyok, akivel ez megtörtént, ez csak egy rossz álom, remélem, minél előbb felébredek. Nem is tudom, mit keresek ebben a csoportban.
Kata vagyok, én is válok. Szépen megegyeztünk, hogy legjobb lesz, ha szétválnak útjaink, hiszen már semmi nem köt össze bennünket. Békével elengedtük egymást, még egy szép kis szertartást is csináltunk, amelyben minden jót kívántunk egymásnak. Most azonban, hogy ő talált magának valakit, mindent kívánok neki, csak jót nem. Megőrültem teljesen, forr bennem a méreg, nem tudok aludni, kémkedek utána, mindenkit ezzel traktálok, már menekülnek előlem a barátaim és a munkatársaim. Kifordultam önmagamból, pedig éppen az történt, amire vágytam, új életet kezdhettem. Hát szép kis új élet, mondhatom!
