Sokat tanulok a Válás és újjászületés szemináriumon a csoport tagjaitól. Ez mindig így van, az előadó többet tanul a hallgatóktól, a terapeuta a klienstől, a tréner a résztvevőktől. Nagyon szép az a sokféle tudás, ami egy ilyen sorstársi csoportban összegződik, meg az a hihetetlen erő, dinamika, dráma, ami benne sűrűsödik. Mónival nagyn nagyon szertjük ezt a szemináriumot.
Júniusban befejeződik mindkét csoport, amely párhuzamosan fut, és legközelebb csak szeptemberben kezdünk. nyáron kidolgozzuk a trénerek képzésének a tematikáját, hiszen muszáj trénereket képezni, ketten nem győzzük, arról nem is beszélve, hogy vidéken is indulhatnának ilyen szemináriumok.

Amikor váltam, és olyan nagyon elmerültem ebben a folyamatban, a vizsgálódásban, sőt, a tanulásban, akkor valaki azt jósolta, hogy a válással fogok majd foglalkozni. A jóslat bevált: részben tényleg ezzel foglalkozom. Természetesen továbbra is mint gyásztanácsadó dolgozom, sőt, a gyászolókat segítő Napfogyatkozás Egyesület elnöke lettem, így még intenzívebben – nagyobb hatósugárban igyekszem a gyászolókat segíteni. Most éppen azon dolgozunk, hogy országosan elterjesszük a gyszfeldolgozó csoportokat. És hát továbbra is segítem a babájukat elveszített szülőket (vetélés, szülsé körüli halál esetén).

No, de mindezek mellett ezzel a másfajta gyásszal is egyre intenzívebben foglalkozom, mert ez a Válás és újjászületés szeminárium, amit Mónival csinálunk ketten, ez igen hamar nagy sikerű lett. Nagyon boldogok vagyunk Mónival, mivel látjuk, hogy amit csinálunk az hasznos, segít azoknak, akiknek úgy alakult az életük, hogy el kellett válniuk. És szeretjük csinálni, és szeretettel csináljuk – ez is fontos.

Két csoport fut párhuzamosan – az egyik már elkezdődött, a másik április 10-én indul, ebbe még van pár hely. Most elutazom Erdélybe – meghívtak előadásokat tartani – ha visszajöttem, lesz még egy információs est 6-án, ahol lehet kérdezősködni, ha valakit nem győznek meg eléggé az ezen a honlapon VÚ szeminárium menüpontnál olvasottak.

Tegnap este Czellár Móni trénertársammal fogadtuk azokat, akik érdeklődnek a Válás és újjászületés szeminárium iránt, ezért eljöttek az információs estre. Tuajdonképpen nagyon szomorú ez, hogy mennyi ember küszködik az elszakadás nehézségével – ámbár az meg öröm, hogy tudunk valamennyire segíteni. Nyilvánvaló, hogy mielőbb ki kell képezni VÚ trénereket, mert Mónival nem fogjuk győzni a szemináriumokat. No, de sebaj, ha csak ezen múlik! Érdekes információ még, hogy Móni egy olyan ifjúságnevelési programban is részt vesz, ahol a prevenció a cél, és a fiatalokat arra tanítják, hogyan őrizzék meg a kapcsolataikat, hogyan kell helyesen kommunikálni, és így tovább. Hátha elindul valami ezen a téren, és lesz változás, nem fut a házasságok fele zátonyra futni.

Azt mondja egy férfi nekem, majd egy nő is másnap, hogy a Bibliájává vált a regény. Hát igazán öröm ilyet hallani, csakhogy azonnal ott a bosszúság is, hogy akkor vajon miért sikkadnak el az ilyen könyvek a terjesztői hálózatban? Az első könyvem, ami egy naplóregény, és a rákbetegségemről szólt, hasonló “karriert” futott be. A címe: A rák jegyében. Szbjektív napló egy rettegettt betegségről. Akik elolvasták, azok közül sokan évekig az éjjeliszekrényükön tartották, mint egy állandóan kéznél lévő, erőt adó amulettet. Egyszer találkoztam egy nővel, aki elmesélte, hogy 12 darabot vett belőle, mivel mindig kölcsönadta a magáét, és soha nem kapta vissza. No, ennek a könyvnek sem lett fényes jövője mindezek ellenére. Nem tudom, min múlik, ha nem azon, hogy jó-e a könyv, vagy sem? Mai napig van még nekem abból a könyvből – ez az egyetlen könyvem, amelyből vannak saját példányaim, mivel visszavásároltuk annak idején a maradékot a kiadótól.

Nos, tegnap végre kiolvastam. Biztos ismered azt a fajta olvasást, amikor elolvasol két sort, és gondolkodsz fél órát, vagy amikor aláhúzkodsz és jegyzetelsz. Ha látnád, hogy néz ki a könyved! :)
Hihetetlen egyébként, milyen párhuzamos gondolataink voltak/vannak, némely mondatod olyan ismerős volt, a saját naplómban szinte szó szerint ilyeneket írtam pár hónapja/hete. Nyilván a gyász fázisai hasonló vagy ugyanolyan érzéseket és gondolatokat ébresztenek az emberekben, és hát, mint látszik, bizonyos emberek ráadásul ugyanúgy fogalmazzák meg.
Ismételten nagyon köszönöm, most már így végigolvasva, főleg a megerősítést, meg a reményt, hogy jó úton haladok és egyszer még vége is lesz, mármint nem az útnak, hanem a gyásznak. :) Szilvi